Távol a stresszes hétköznapoktól – valami ilyesmi jut az ember eszébe. Mint, ahogy azoknak is, akik kicsit kikapcsolnának csak, és pihennének, nemde? Szeretek fénymásoldában dolgozni. Jó a munkahelyi közösség, a nyomdai részben változatos feladatok elé állít az élet, a sokféle hozzánk betérő vevő okán, akiktől hallok mindenféléről. Széles látókörű emberré váltam, pusztán ezáltal – azt hiszem, mondhatom így. De néha nekem is jól jönne egy kis gondtalanság, a nagyvárosi zsongás magam mögött hagyása.
Szintén munkahelyi pozitívum, hogy egy általam sokszorosított tanulmány-félében olvastam róla, hogy már alkoholisták számára is van ilyen lehetőség (mármint elvonulni a világtól, és pihenve küzdeni a függőség ellen). Szőcön, ami Veszprém megyében található. Már nem emlékszem, lehet, hogy csak egy egyetemi dolgozat volt, valamilyen addiktológiai témát érintően, de ott említettek egy blogot, aminek a címe ilyen pofonegyszerű volt: felepulok.hu/blog.
Elkezdett érdekelni, beleolvastam a blogba, és így jutottam el oda is, hogy mindenfélét találtam róluk a neten. Sok helyen adtak hírt erről a dologról, megannyi médiumban, ami nem véletlen. A felepulok.hu figyelemreméltó történetet hoz el nekünk pusztán akkor is, ha a létesítmény saját történetét nézzük, nem pedig az ott megfordultakéit. Az emberek, akik a segítésnek, a mások ilyen jellegű problémái leküzdése előrelendítésének áldozták az életüket, maguk is megszenvedték hajdanán, a családjukon belül az alkohol okozta nehézségeket. És az ő történetük ily’ módon is lelkesítő történet. Sokan egyetértenek valószínűleg azzal, hogy ha kapunk jó példákat arra, hogy valakiknek maradéktalanul sikerül valami, valami súlyosnak a leküzdése, akkor hajlamosabbak vagyunk elhinni, hogy nekünk is menni fog. Az ő addiktológai szakembereik között is akadnak például ilyenek. Akik maguk is megküzdöttek a függőséggel, valamilyen módon, családon belül.
Persze, az én érzésem szerint (bár ez egészen szubjektív – ahányan olvassuk, annyifélét emelünk ki lényegesként a szóban forgó magánklinika történetéből), a professzionalizmus lehet mégis a kulcs, amitől sikeressé váltak. A szőci 28 napos felépülési program 120 óra tematikus csoportfoglalkozást, 48 óra más jellegű felépülést támogató programot, 34 természetben töltött órát, és ún. “tematikus családi napot” is magába foglal. A korábban említett, eldugott és békés környezeten túl, érthető okokból természetesen kiemelt szerepet kell kapjon egy ilyen dolog során a maximális diszkréció – mindenféle értelemben. Szőcön, az ilyesmihez kiválóan kialakított körülmények mellett, természetesen ez is adott. Ahogy írtam: minden értelemben. A társaság tulajdonában lévő komplexumban nem fordulnak elő idegenek, váratlan vendégek és semmi egyéb zavaró tényező. Tökéletes helyen található. Ha valakinek van alkoholizmussal küzdő rokona, ez egy fantasztikus lehetőségnek tűnik!
A szakmai stáb tagjai, az oldal fogalmazása szerint “50 évnyi felépülési tapasztalattal” rendelkeznek. Ott, ahol ezekről olvashatunk a Felépülési Központ honlapján, és végignézhetjük a galériájukat, kliensi beszámolókból is szemezgethetünk. Szintén fontos folyamatosan tudatosítani: a mi problémánk nem egyedi, és sokan estek már túl ezen. Nem magunkat kell gyengének hinnünk, ha nem tudunk leszokni, hanem belátható: ami velünk megtörtént, mással is megtörténhet, és meg is történt már. A kísértésnek sokan engedtek, de szerencsére nagyon sokan megtanultak végül ellenállni is neki, ezért bízzunk a pozitív tapasztalatokban.